Igen elég keményen hangzik, az is volt. Ezzel a versennyel már szemeztem egy ideje, de tavaly még nem éreztem magam elég felkészültnek, hogy elinduljak rajta. Idén viszont úgy gondoltam, hogy talán már van értelme elindulnom.
Hatalmas céljaim nem voltak ezen a versenyen, elsősorban a túlélés volt a cél, ami nekem azt jelentettet, hogy szintidőn és hibahatáron belül végigcsinálom, bár a verseny szabályai szerint csak az élte túl aki hiba nélkül ment végig, hát nem voltak sokan. 🙂 Persze én is törekedtem rá, hogy minél kevesebb hibám legyen, de kiesni semmiképp nem akartam a hibák vagy szintidő miatt. 3 óra 10 percünk volt rá, hogy teljesítsük a 12 km hosszú pályát amin 33 akadály volt és a hibahatár 14 hiba volt. Végül a körülbelül 12 kilométert és a 33 akadályt 4 hibával teljesítettem 3 óra 2 perc alatt. Amivel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Persze lehetne jobb, de amit terveztem megcsináltam és jól is éreztem magam. 🙂
A versenyen kis csoportokban ketrecekből kimászva indultunk, majd nem sokkal a rajt után már volt is egy kis kötélmászás. Ez volt a bemelegítés. Régen nekem elég sok bajom volt ezzel a feladattal, itt meg szinte mindennek ez volt az alapja. Szerencsére az idei évre már sikerült eljutnom odáig, hogy képes voltam lábkulcs nélkül is gond nélkül felmászni az edzéseken. Ez elég nagy előrelépés volt ahhoz képest, hogy régen még lábkulccsal sem ment, sőt eleinte nem is tudtam mi az a lábkulcs. 🙂 Szerencsére mostanra ez már gond nélkül megy. 🙂
Ezután jött egy egyensúlyozós rész némi súllyal megnehezítve. Majd rohantunk be a pályára. A terep viszonylag sík volt, bár néhány tereptárgyra, bunkerre fel kellett mászni így a végén azért kijött egy 700 méter feletti szint a sík terepen. 🙂
A harmadik akadály egy kis lajhármászás volt. Itt nehezítésnek azért kaptunk a kötélre egy gumiabroncsot is amin át kellett jutni ahhoz, hogy végig tudjunk menni. Majd nem sokkal ezután jött egy komplexebb lajhármászás amikor is az akadály felénél egy fa létrára kellett átmászni, persze alulról, mert felülről ugye bárkinek menne. 🙂 Majd innen tovább kellett folytatni a lajhármászást. Ezt a profik ausztrál lajhárban csinálták mert úgy könnyebb, én mivel eddig életemben csak kétszer másztam lajhármászásban a ezért maradtam a hagyományosnál.
Ezután pihenésnek jött még egy kis kötélmászás, mondjuk nehezítésnek volt egy hordó a a kötél felső részén amin át kellett jutni ahhoz, hogy a felette lévő harangot elérjük. 🙂
Ezt követte egy kötélhurok, amikor is át kellett mászni a hurok közepén. Egyszerűen hangzik, de kis nehezítés volt, hogy a kötél nem volt fix, tehát ha csak az egyik oldalt terhelted akkor gyakorlatilag körbe körbe húztad. 🙂 Mindkét oldalon fogva és mászva már nem volt gond. 🙂
A 7. akadály a pókháló. Na ez jó buli volt. 🙂 A tóból egy kötélen kellett felmászni egy hálóhoz aminek az alján kellett végigmenni, majd a túloldalt lejönni. Lefelé a kötél felénél leugrottam, majd alámerültem a vízbe ami mélyebb volt mint amire számítottam. Itt volt készenlétben mentőbúvár is akire mint kiderült volt is szükség, szerencsére én rendben ki tudtam úszni.
A következő akadály a vasmarok névre hallgatott. Itt fába vájt lyukakba kapaszkodva kellett végigmenni. Ez volt az első akadály aminek kétszer kellett nekimennem. Igaz elsőre is végigmentem csak nem sikerült a teniszlabdát megütnöm így repetáztam egyet…
A 9. akadály a csőkötél volt. Na ez nagyon aljas. Ez egy kötél bevonva merev műanyag csővel ami csúszik, pláne ha vizes a kezed. Ez csak harmadikra sikerült. Az első két próbálkozásnál simán lecsúsztam, majd pihentem egy kicsit, addigra a kezem és a cső is száradt egy kicsit így már azért nem volt lehetetlen.
10. akadály. mászás függő gerendánkon, ez egy elég látványos akadály, egyáltalán nem tartottam tőle, bár amikor elkezdett himbálózni mászás közben egy pillanatra meglepődtem, de igazából ez még jól is jött a haladáshoz.
11. akadály dupla kötél. Felmászol egy kötélen, függeszkedve végigmászol egy gerendán majd lemászol egy másik kötélen. A Sziget Grundon ezt sokat csináltam szóval ezzel nem volt gond. A kötél mostanra a barátom lett, bár volt olyan időszak amikor utáltuk egymást. 🙂
Ha minden igaz ezt követően jött egy természetes akadály ami nincs akadálynak feltüntetve. Egy csatornában futottunk jó hosszan, igyekeztem futni benne és be is értem egy két sporttársat akik sportszerűen elengedtek. Majd futottam-futottam és eljutottam egy öbölszerűséghez. Itt gyanús lett, hogy ez már valószínűleg nem a pálya része így elindultam visszafelé, egy idő után meg is találtam egy jelölést a fejem fölött ami alatt elfutottam ahogy arra koncentráltam hova lépek a csatornában. Hát van ilyen. 🙂
12.-es akadály. A cipőfűző becsületes nevén a kötélfüggöny, de nekem csak cipőfűző marad. 🙂 Egy csomó cipőfűző vastagságú madzag lóg lefelé amikbe kapaszkodva kell az akadályon átjutni. Persze a cipőfűzőkig is el kell jutni, természetesen lajhármászásban. 🙂 Az elmélet az, hogy sokat összefogsz (kötelet csinálsz magadnak belőlük) majd azon lógva, lábkulcslova haladsz. Illetve ha olyan erős a szorításod, hogy vizet fakasztasz a fából az is jó lehet. Majdnem meglett az első próbálkozásra, de a végén belegabalyodtam és leestem… a második próbálkozáson is majdnem végigjutottam, de megint leestem. A harmadik próbálkozásnál már annyira nem erőlködtem mert éreztem, hogy nagyon sok erőt vesz ki belőlem a feladat. Leestem, itt vágták le rólam a karszalagot ami azt jelezte, hogy eddig hibátlanul jutottam el. Annyira nem zavart, de egy kicsit agyaltam, hogy max 14 hibám lehet és még van pár akadály hátra.
13-as akadály. Kötélmászás némi hordótetővel megspékelve. Itt felmásztam, majd ücsörögtem, hintáztam egy kicsit a hordó tetőn és viccelődtem, hogy milyen jó végre egy pihentető akadály. 🙂
14-es akadály. Ernő kedvence, hát Ernő valószínűleg néző lehet mert ezt szeretni nem lehet. Faléceken kellett felmászni amik egy szál kötélre voltak középen felfűzve . Nagy nehezen harmadik próbálkozásra jutottam fel, pedig az elmélet megvolt csak a kivitelezéssel volt némi probléma. Mondjuk én még egész jól megúsztam állítólag nem minden férfiember úszta meg ilyen könnyedén. Szerintem Ernő kedvence helyett lehetne diótörő a neve. 🙂
15-ös akadály, A Kocka. Az akadály. 🙂 Eszméletlen látványos és komplex akadály. Ide megérkeztem és néztem és néztem és udvariasan mindenkit előrébb engedtem még az alacsonyabb rajtszámú(korábban rajtolt) versenyzőket is, pedig szabály szerint nekem kellett volna előttük mennem. Gyűjtöttem az erőt mert a cipőfűző és Ernő kedvence egy kicsit kivett belőlem. Végül nagy nehezen elindultam, elkezdtem a kötélen mászni, de a vízből kimászva sehogy nem sikerült a lábammal a kötelet megtalálni és rákulcsolni szóval leengedtem magam és megnéztem, hogy egyáltalán van e olyan hosszú a kötél ahogy én azt gondolom. Második próbálkozásra már eljutottam a kockáig és ráfogtam a mászófelületre ami innen sima liba lenne, de éreztem, hogy nincs erőm tovább menni végül úgy döntöttem ez lesz a következő hibás akadályom. Pedig jó buli lett volna leugrani, már csak azért is mert ettől kicsit tartottam, legalábbis az ugrástól. Régen egy rafting túrán ugrottam szerintem ennél magasabbról és annyira nem maradt meg jó élménynek, kicsit úgy éreztem magam mint a bálna a Galaxis útikalauz stopposoknak című filmben amikor esés közben bőven volt ideje gondolkodni. Jó lett volna ezt a negatív beidegződést megtörni, sajnos ez most kimaradt.
Ezt követően átúsztuk a tavat amiben az akadály is fel volt állítva. Igaz nem a verseny része volt, de ezen a részen láttam néhány katonai helikopter amik kötelékben húztak el nem olyan messze tőlünk. Ez még tovább emelte a verseny hangulatát, ami egyébként is a Pápai légibázison volt, szóval megvolt a megfelelő környezet, hogy az ember tényleg egy katonai akadályfutáson érezhesse magát.
16-os akadály, egy kötelet kellett átdobni egy gerendán majd felmászni rajta. Persze ugye mindkét oldalt kellett fogni egyébként visszacsúszott volna a kötél, meg én is. 🙂
18-as akadály. Egy ferde falra kellett felmászni kötél segítségével vízből. Itt karból felhúztam magam, nem vacakoltam a felállással.
19-es akadály. A Delfin, na ez lehetne Sanyi kedvence. 🙂 A vízből kellett gerendák fölött átbukfencezni mint egy delfin, ezt annyira élveztem, hogy azon gondolkoztam a verseny végén vissza kéne menni még játszani egy kicsit. 🙂
Talán valahol ezt követően egy erdőből kifutva egy hatalmas teherszállító repülőgépet láttam meg, egy C17-est. Erre jól rácsodálkoztam mert bár igaz a levegőben légi-bemutatón már láttam, de a közelében elfutva látszott igazán, hogy ez milyen hatalmas gép. Egy rácsodálkozó “Azta!’ kiáltás hagyta el a számat miközben futottam tovább. Ha ez nem lett volna elég menet közben még egy Gripen géppárt is láttam ahogy manővereket hajtva áthúzzak a bázis felett. Szóval volt élmény rendesen még a futáson kívül is. 🙂
20-as akadály a bunker. Juss át egy bunkeren. Ok, legyen. Amint beléptem egy versenytárs ott volt és tanácstalanul állt, jobbra nyitva volt egy ajtó, bent korom sötét volt. Gondoltam arra kell menni és elindultam, szó szerint a kezemmel tapogatóztam és semmit nem láttam, egy kis idő után kiabálást halottam ,hogy “Erre! Erre! Itt vagyok!” Persze totál más irányból mint amerre mentünk. Mint kiderült a srác vagy valaki kinyitott egy oldalsó ajtót ami eltakarta azt az ajtót ahol nekünk be kellett volna mennünk így rossz irányba mentünk. Itt Jakab Attila csinált egy jó kis vakus képet, ami szépen bevilágított mindent, majd egy olyat is ahol elnyel a bunker. 🙂
21-es akadály kötélhúzás egy nehéz kötelet kellett átdobni egy gerenda felett majd áthúzni. Ha jól rémlik másodikra meglett.
22. Paintball. Na ez egy érdekes akadály volt. Soha életemben nem lőttem még ilyen puskával. Gyorsan egyeztettünk a katonáknál, hogy melyik része micsoda a fegyvernek majd lőttem. Elvileg 10 lövés lett volna, de az első célzott lövéssel eltaláltam a tisztes távolban két fa közé madzagon fellógatott rohamsisakok egyikét, igen azt amire céloztam. 🙂 Igazából ennek örültem is meg nem is. Jó lett volna még párat lőni mert soha nem lőttem még ilyen puskával, de legalább nem hibáztam, majd lövök máskor. Futottam tovább.
23.-as akadály. Kötélnyúlvány. Olyasmi mint a Spartanos multi rig,de csak kötelek voltak. Ezzel még mindig nem vagyok jóban… Az első próbálkozásnál az utolsó előtti csonknál estem le, káromkodtam egy kicsit, majd beszélgettem a katonákkal az akadályversenyekről, az akadályról, mennyiben más ez a verseny mint a többi stb. Jófejek voltak itt is meg a többi akadálynál is. Majd újból próbálkoztam. Megint leestem. Harmadszorra már csak tessék lássék mentem neki mert láttam, hogy a pár méterre lévő következő akadályhoz kb ugyanez az izomcsoport kell.
Jött a 24-es akadály a rettegett kampókéz. Mondjuk én nem rettegtem tőle, úgy voltam ha a monkey megy ez nem lehet gond, végigmegyek simán a kampókon lógva, a köteleket amik lógnak róla nem is fogom használni. Hát elég hamar meggondoltam magam. 🙂 Jól jöttek azok a kampókon lógó kötelek, lábbal rákulcsolva lehetett pihenni egy kicsit menet közben. A katonák itt is jó fejek voltak, szurkoltak és amikor a végefelé jártam szóltak, hogy ezt már ne kapkodjam el ha eddig eljutottam. Végül elértem a végére aminek nagyon örültem, lelkesen jöttem lefelé. Az egyik katona gratulált “Kitartásból jeles!” Már vitték is el kampókezeimet a következő futónak amikor a terepfutócipőm talpa beleakadt a hálóba amin másztam le és hanyatt-estem. Szerencsére mindenhova raktak tornaszőnyeget így puhára estem, meg azért egy kicsit a szőnyeg mellé is. 🙂 Elég gyorsan körém gyűltek, hogy minden rendben van e. Én felpattantam és mondtam, hogy persze és leginkább azon aggódtam, hogy ettől ugye még sikeres az akadály. 🙂 Egy katonaorvos is odajött, (legalábbis úgy rémlik a mentőben láttam előtte) aki párszor rákérdezett, hogy tuti jól vagyok e én igyekeztem nagyon határozottan válaszolni, hogy “Igen! Igen, 100%! :)” Majd amikor megnyugodott, hogy rendben vagyok mentem tovább a frissítőpontig onnan meg futottam, hogy lássák, hogy tényleg minden rendben van. 🙂
Jött a 25-ös akadály a farúd. Itt viccelődtem, hogy általános iskolában még ment, remélem most is menni fog. Hát megdolgoztam vele, de ment.
26-os akadály kötéllétra, ház ez nehezebb mint aminek látszik, csuklik össze vissza mászás közben, de sikerült.
27-es lánctalptag húzás. Itt érdekes volt mert mindenki aki éppen ott volt szépen lassan sétálva húzta maga mögött. Én futottam vele egy kört.
28-as akadály a piramis. Fém kábeldobokon kellett végigmenni, hát ez kicsit feladta a leckét, de végül ez is meglett.
29-es akadály. Kötélhíd, hát ez elég szűk keresztmetszet volt mert lassan haladtak rajta az emberek és várakozás közben több nálam magasabb rajtszámú versenyző is beért, a szabály szerint előre kellett őket engednem, sajnos néhányan mászásban kicsit lassúak voltak, a végén pedig egy alacsonyabb rajtszámú versenyző is elém ment aki utánam érkezett az akadályhoz, ekkor úgy döntöttem, hogy most már elindulok mert különben a verseny végéig itt leszek. Nem volt könnyű, de azért haladósan végigmentem.
30-as akadály. C17-es repülőgép kerék borogatás. Hát ennek van súlya és nincs fogása. 🙂 borogatás közben viccelődtem, hogy milyen jó, hogy nem repülőgépkerék szerelő lettem. 🙂
31-es akadály. Egy bunkerre kellett felmászni két kötél segítségével, legalábbis nekem kellett mindkettő, hogy feljussak.
32-es akadály. X kötél. Két fa közé X alakban kifeszített kötélen kellett végigmenni és mindkét oldalon megérinteni egy jelölést a fán. Pipa. 🙂
33-as akadály. Az utolsó akadály. Ennek igazából csak becsületből kezdtem neki, egy percig sem gondoltam, hogy ezen végig tudok menni, de ameddig tudtam megcsináltam, igazából kicsit már fáradt is voltam és fejben sem gondoltam át, hogy is kéne továbbmennem az akadályon.
Végül szintidőn és hibahatáron belül beértem. Én teljesen meg voltam/vagyok elégedve az eredménnyel. Úgy érzem edzésekben abszolút jó az irány, egy éve ez még biztos nem ment volna. Persze lehetne még akadályokat gyakorolni, hogy meglegyen az izom memória és ne kelljen gondolkozni mit kell csinálnom, de sajnos oda csak ritkán jutok el, pedig jó buli.
A verseny végén még pihenésnek felmásztam egy kötélre pózolni, hogy Zoli tudjon rólam egy képet csinálni a befutóéremmel. Mert ha nincs kép akkor ugye ott se voltunk. 🙂
A reggel 4 órai kelést kicsit zavart amikor indultunk, de a verseny végén úgy gondoltam ez baromira megérte és kár lett volna kihagyni. 🙂 Szerintem még jövünk. 🙂
Forrás:
JakabA – Challengephoto fb oldala: https://www.facebook.com/jakabachallengephoto/ Military Survival Run hivatalos fb oldala: https://www.facebook.com/militarysurvivalrun/
Sanyi fut, néha mászik 